Delay használata a gyakorlatban-Alapok

Manny Marroquin Grammy díjas hangmérnök szerint a delay nem szól másról, mint a mélységről. Szerinte ez az egyik kulcsfontosságú eleme az általa kevert zenéknek. A késleltetés fokozza a lüktetést és olyan térbeli síkokat hoz létre, amik izgalmasabbá és többdimenzióssá teszik a mixet. Ráadásul, ha mindezt nem statikusan alkalmazzuk, pl. moduláljuk egy phaser-el, akkor a létrejövő hangzás további mozgást visz a produkcióba.

Mára már több zenei stílus meghatározó hangzása lett a bennük alkalmazott késleltetés. Gondolhatunk itt a rock and roll-ban használt slap delay-re, a rock gitárszólók elengedhetetlen ismétléseire, a pop számok eltúlzott ének visszhangjaira, vagy a modern EDM-ben használt ping-pong és sidechain delayekre, hogy csak egy párat említsünk. Ezek alkalmazása nélkül az adott zenék teljesen más érzetet adnak, valljuk be rosszabbat.


Delay alapok
A késleltetés nem más, mint egy adott hosszúságú hang egy bizonyos idő múlva történő megismétlése. Hogy ez az ismétlés hogyan történik pontosan, az határozza meg a létrejövő hangzást, vagyis hogy mit gondolunk az adott hangról, milyen érzések alakulnak ki bennünk. A késleltetés az egyik legegyszerűbb effekt amit a stúdióban használhatunk, de alkalmazásával mégis rengeteg mindent meg tudunk tenni. És ehhez elég mindössze két paramétert megadnunk! Ezek a késleltetés ideje (delay, vagy delay time) és a visszacsatolás mértéke (feedback).

Delay time (késleltetés)
A késleltetést a delay (angol)nevű eszközzel hozzuk létre, de a delay sokszor a létrejövő késleltetés idejét is jelentheti. Ezzel a paraméterrel tudjuk megadni azt, hogy a beérkező hang mennyi idejű késleltetés múlva szólaljon meg. Fontos tudni, hogy a delay ennyi idejű hangot tárol el, nem többet.

Cockos-ReaDelay
A gyakorlati próbákat kezdjük most az ingyenes Cockos-ReaDelay-el, ami első ránézésre egy egyszerűbb delay-nek tűnik, de látni fogjuk hogy nagyon is sok mindent meg tudunk vele valósítani a klasszikus és a modernebb késleltetések közül is.

A késleltetés idejét általában milliszekundumban (ms) adhatjuk meg. A kialakuló pszichoakusztikai jelenségek általában nem függnek a zene tempójától, így a legtöbb esetben egy adott késleltetési idő ugyanazt a hatást adja bármely zenében is használjuk. Sok stúdióban amik általában csak egy zenei stílusban dolgoznak, akár éveken keresztül is érintetlen maradhat az egyes sávokhoz használt delayek idő beállító potija. Ettől függetlenül sokszor egyszerűbb zenei időegységekben megadni az értéket, pl. 1/4 hosszt.


Hosszú késleltetés (Echo)
Egy delay effektet többféle módon alkalmazhatunk attól függően hogy mi a célunk vele.

Amennyiben egy delay eszközre több sávot is tervezünk egyszerre kapcsolni, az egyetlen jó megoldás egy Send/Return buszrendszer létrehozása, amiről olvashatunk a párhuzamos kompresszióról szóló részben. Alapvetően ezt a megoldást érdemes alkalmazni akkor is, ha a delay-t kiegészítő effektként használjuk, mint mondjuk egy reverb. Ha azonban a delay szerves részét képezi az adott sáv hangzásának, vagy a sávon lévő felvétel csak vele lesz teljes, akkor érdemes magán a sávon alkalmazni, insert effektként.

A következő példákban Angela Thomas Wade-Milk Cow Blues című számát fogjuk használni, pont onnan folytatva a mixet, ahol a Párhuzamos kompresszió a maszter buszon részben abbahagytuk. Aki tehát nem rendelkezik ezzel a mix-el, az ott és az előző részekben leírtak alapján építse fel!

Az egyszerűség kedvéért elsőként kezdjük az ismerkedést az insert módon történő használattal! Itt rögtön egy kisebb problémába ütközünk az éneksávra alkalmazott párhuzamos kompresszió miatt. Mivel most magán az ének sávon fogjuk próbálgatni a delay hatásait, az insert effektként alkalmazott késleltetés a párhuzamos kompresszorra kerülve nem az eredeti hatást adja majd vissza. Ennek kiküszöbölésére átmenetileg kapcsoljuk ki az Ének NY sávot, vagyis némítsuk le (MUTE). Ettől az ének persze kicsit halkabbá válik, de ez a próbát nem befolyásolja.

Helyezzünk el egy Cockos-ReaDelay-t az ének sáv első szabad insert pontjára és állítsuk be a képen látható módon. Bár első ránézésre ez a plugin egy egyszerű késleltetőnek tűnik, a valóságban szinte minden delay effektet létre tudunk rajta hozni, szóval ne becsüljük le! Ráadásul rendkívül egyszerűen és aránylag érthetően lehet beállítani az egyes paramétereket. Természetesen más delay eszközök is rendelkeznek ezekkel a képességekkel, így ha valaki nem ezt szeretné használni, a leírtak könnyen alkalmazhatóak bármely más pluginben is.


Ha beállítottuk a fenti értékeket, indítsuk el a lejátszást! Mint hallhatjuk, az ének ismétlődik, de elég ügyetlenül, a zenéhez sem nagyon stimmel. Helyezzük az ének sávot SOLO módba, és hallgassuk meg így a delay effektet. Mit figyelhetünk meg?

Az ének megszólalása után pontosan egy másodperccel (ami ugye 1000 ms), elkezd ismétlődni ugyanaz az ének. Ezt magyarul kánonnak szoktuk nevezni. Az ismétlés, vagyis a késleltetett hang ugyanolyan hangos, mint az eredeti és csak egyszer ismétlődik meg. Nézzük, hogy mindez miért történik, vagyis mit jelentenek az egyes paraméterek!

A késleltetés ideje (Length, time, delay, stb.) egyértelmű, ennyi idő elteltével kezdi lejátszani az addig tárolt jelet a delay-ünk. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez pontosan megegyezik azzal, amennyi hangot tárol. Hogy ez miért fontos? A mai pluginek korában már nem igazán, hiszen a legtöbb mai számítógép akár több percnyi digitalizált hangot is képes tárolni, de egy régebbi analóg vagy digitális delay memóriája bizony korlátozott. Erről bővebben is olvashatunk a delay eszközöket bemutató részben.
Amennyiben ezt az értéket megváltoztatjuk, a késleltetés hamarabb, vagy később kezdődik. Próbáljunk ki önállóan is pár értéket beállítani és figyeljük meg hogy milyen érzetet adnak!

A késleltetett hang visszajátszása csak egyszer történik meg, mert a visszacsatolás (Feedback) mínusz végtelen értékre van állítva, vagyis nincs visszacsatolás, a késleltetett jel nem kerül ismét a késleltetőbe. Erről kicsit lejjebb, a visszacsatolásról szóló bekezdésben olvashatunk majd részletesen.

Az ismételt hang azonosan szólal meg mint az eredeti, mert nem végeztünk rajta szűrést, vagyis a késleltető 0-20000 Hz között minden frekvenciát átenged.

A késleltetett hang középről szólal meg, akárcsak a forráshang, mert a késleltetés panorámája középre van állítva. Ha ezt elhúzzuk valamelyik oldalra, akkor az adott oldalon fog a késleltetett hang megszólalni! (Micsoda csoda!) Ezzel például egy "Tihanyi visszhang" szerű hatást hallhatunk, ahol egyébként a hang kb. 2 másodperc alatt teszi meg az oda-vissza utat. Ha ezt szeretnénk szimulálni, 2000ms késleltetést kell beállítanunk.

A késleltetett hang hangereje megegyezik a forráshangéval, hiszen az adott késleltetési időhöz tartozó visszajátszási jelszint 0dB. Ha ezt csökkentjük, a visszhang halkabb lesz, ha növeljük, akkor hangosabb.

Amint hallhatjuk, a beállított 1000ms késleltetésnek sajnos nem sok értelme van, úgyhogy kezdjük az értéket lassan csökkenteni és figyeljük meg hogy mi történik! Nagyjából 200 ms-ig szinte semmi különös, ott azonban valami érdekeset vehetünk észre! A késleltetett hang kezd egyre kevésbé elkülönülni a forráshangtól, vagyis lassan de biztosan kezdi új értelmét nyerni az effekt!

Slap delay:
Erről a delay típusról már olvashattunk a delay eszközöket bemutató részben. Gyakorlatilag ez az egyik legegyszerűbb delay effekt amit alkalmazhatunk, nem véletlenül ezt találták fel elsőként (nagy valószínűséggel).

Alapvetően egy terem/szoba illúziójának a megteremtésére használhatjuk, ami valamiféle térbeliséget is ad, de bizonyos értékek esetén meg is vastagíthatja a hangzást (35-75ms). Főként nagy tempó esetén érdemes előnyben részesíteni egy reverb-hez képest, mivel itt nincsen folyamatos ismétlés, a bemenő jel csak egyszer (vagy nagyon kevésszer) kerül újbóli lejátszásra, ezáltal nem mosódnak túlságosan össze a részletek.

Amiben a slap alapvetően eltér a klasszikus értelemben vett echo delay-től, hogy nem olyan mértékű a késleltetés ideje, hogy a késleltetett hangot különállónak halljuk. Vagyis a slap delay esetében a késleltetett és az eredeti hangot általában egynek érzékeljük. Maga a késleltetés értéke változó az elérni kívánt hatástól és a zenei stílustól függően. A legtöbb hangmérnöknek vannak kedvenc slap delay késleltetés értékei amiket általában a tempótól függetlenül használnak. Chris Lord Alge például ének slap delay-nek 166 ms-ot használ előszeretettel, amit úgy is mondanak, hogy John Lennon hangzás. Andrew Scheps slap delay beállítása viszont 122ms (BBD Delay-t használ erre a célra). Annyi biztos, hogy általában 70-250 ms közötti értéket szoktak slap-ként alkalmazni, a tempótól függően. Próbáljunk ki most mi is néhány beállítást!

A példa szerinti sávon szerintem 130-70 ms közötti értékek jól használhatóak, annak függvényében, hogy milyen méretű helyiség illúzióját szeretnénk kelteni.

Forráshang függőség
Helyezzük el ugyanezt a delayt a pergő sávra (02_Snare) és állítsunk be 130 ms késleltetést rajta. Indítsuk el a lejátszást úgy, hogy az összes sáv hallható legyen. Hát itt bizony nem túl szerencsés a létrejövő hangzás, szerintem kifejezetten kellemetlen hallgatni, mint egy iskolai ebédlőben tartott koncert.

Mit figyelhetünk meg?
A késleltetés értéke önmagában nem biztosítja egy adott hangzás létrejöttét, az nagyban függ a forrásanyagtól! Ha a beérkező hang rövid, vagy nagyon rövid idejű -mint pl. a pergődob- akkor a hosszabb hanghoz illő késleltetés a rövid hangnál már túl hosszú lesz. Hogy ne legyen mindez ilyen egyszerű, valójában nem csak a hang hosszát kell figyelembe venni, hanem a frekvenciáit és a tranziens tartalmat is. Pl. vonós hangszerek esetében, amik általában hosszú, elnyújtott hangokat játszanak kevés tranzienssel, sokkal hosszabb késleltetés is egybefüggő hangot eredményez, mint egy erősebb tranzienseket tartalmazó hang. Mindez persze nem csak a slap típusú késleltetésre igaz, hanem minden más értékre is! A legjobb megoldás, ha hiszünk a saját fülünknek és ez alapján állítjuk be a szükséges késleltetést! Miután kikísérleteztük magunkat a pergődob késleltetésével, töröljük a delay plugint a sávjáról és térjünk vissza az ének sávunkhoz!

Rövid késleltetés
Folytassuk a próbát az ének sávot SOLO-ba téve, és tovább csökkentve a késleltetés értékét. Ahogy közeledünk a 0ms-hoz, egyre erősebben lehet hallani egy érdekes hangzást. Ez az úgynevezett sávszűrő hatás, ami a létrejövő fáziseltolás problémából adódik. Erről már részletesen olvashattunk az előkészítést bemutató részben.

Hallhatjuk tehát, hogy a késleltetés értéke nem lehet akármennyi, legalábbis nem minden körülmények között. Bár bizonyos értékek esetében kevésbé alakul ki kellemetlen fézer hatás, másoknál nagyon is. De akkor mégis mire használhatjuk a rövid idejű késleltetéseket?

Sztereó késleltetés első lépése
Sztereó késleltetés
Egy régebbi részben már olvashattunk a Haas effektről, most viszont ki is próbáljuk! Ehhez viszont arra van szükség, hogy az eredeti és a késleltetett hangunk más irányból érkezzen. Ezt többféle módon oldhatjuk meg, most ezek közül az egyik legegyszerűbbet fogom ismertetni.

Ehhez a megoldáshoz úgynevezett sztereó, vagy multitap delay-re van szükségünk, hiszen ahhoz hogy a sztereó két oldalára más értékű késleltetés kerüljön, nem elég egyetlen késleltető fázis. Ez persze csak részben igaz, hiszen az eredeti hang megfelel nulla ms késleltetés értéknek, de ha a sávot pl. balra panorámázzuk, akkor az ugyanezen a sávon lévő késleltetést már nem tudjuk jobbra panorámázni, így nem jön létre a sztereó Haas hatás.

Tipp:
A Reaper DAW-ban csak többcsatornás, minimum sztereó sávok vannak, így nekem nem szükséges a következő példához speciális sávot létrehoznom. Más munkaállomásokban viszont létezik külön mono és sztereó sáv, így ha az olvasó ilyet használ, akkor kénytelen az ének sávot egy sztereó sávra küldeni. Ebben az esetben viszont problémát okozhat, hogy az eredeti sávunk középről fog szólni! A megoldás tehát ebben az esetben az, ha az eredeti mono sávot balra panorámázzuk, a send-en küldött mono jel visszatérő csatornáját pedig balra. Sajnos ilyenkor a delay plugin beállítása eltérő kell hogy legyen a most ismertetettektől, de csak annyiban, hogy a send csatornán csak a késleltetést kell alkalmazni, az eredeti jelet nem. Egyszerűbb megoldás, ha konvertáljuk a mono éneksávot sztereóra és ezt egy sztereó sávra elhelyezve azon folytatjuk a próbát. Ilyenkor persze az eredeti mono ének sávot törölni kell!

Sztereó késleltetés második lépése
Tehát ReaDelay-ben a megoldás két késleltető lépést (TAP) létrehozni, és ezzel együtt a száraz jelet némítani. Ez utóbbi azért szükséges, hogy a sztereó tér létrejöhessen. Az első (1) lépésnél a késleltetés értéke 0 ms, a panoráma pedig 100%-ban balra húzott (-1, fenti kép). A második lépés létrehozásához kattintsunk az "Add tap" gombra. Létre is jött a második (2) lépés, ahol állítsunk be mondjuk 40ms késleltetést, valamint a panorámát állítsuk teljesen jobbra (1, jobb oldali kép). Az egyes lépések beállításai között a lépésnek megfelelő fülre kattintva tudunk váltani.

Ha mindent jól csináltunk és elindítjuk a lejátszást, az ének nem a fantom középről, hanem egyszerre két oldalról szól! Ha kikapcsoljuk a plugint (Bypass), a hang visszaugrik középre. Ez tehát a Haas effekt, vagyis amikor kellően alacsony késleltetéssel (2-50ms) halljuk ugyanazt a hangot két irányból, nem középről érkezőnek halljuk mint normál esetben, hanem két oldalról szólónak. Mindezt egyszerűen ellenőrizhetjük úgy is, hogy a bekapcsolt pluginben elkezdjük növelni a második lépés késleltetés értékét. Egy bizonyos értékig a két oldalról érkező hangot egynek halljuk, de ha átlépjük ezt az értéket, már két egymást követő hangot fogunk hallani. Ez -mint azt az első részben már olvashattuk-, nagyjából 100ms értéknél és felette fog bekövetkezni.

Nézzük most meg, mi történik akkor, ha nem növeljük, hanem csökkentjük a késleltetés értékét az első 40ms beállításhoz képest! Ahogy várható volt, a hang elkezd egyre inkább középre kerülni és egyre kevésbé szélesen szólni.

Ezt a technikát alkalmazhatjuk az úgynevezett duplázáshoz (doubling) is. Ilyenkor azt a hatást keltjük, mintha az adott sávot egyszerre két zenész játszaná. Persze egy igazán élethű mesterséges duplázáshoz nem elég csupán csak a késleltetés, de erről majd a későbbiekben olvashatunk részletesen. Erre a célra általában 16 és 32 ms körüli időket szoktak alkalmazni, de ez persze nem előírás! 16 ms már elegendő arra, hogy ne keletkezzen túl sok fázis hiba, viszont még elég rövid ahhoz, hogy ne halljuk a később érkező hangot különállónak.

Tipp:
Bár az alkalmazott késleltetés értéke nincsen előírva, mégis van pár olyan amit szívesebben használunk. Ilyen pl. a 7 és 8ms, illetve ezeknek egész számú többszörösei. Ez pszichoakusztikai kísérletek tapasztalatai alapján kialakult szokás, érdemes tehát ilyen értékekkel kezdeni a kísérletezést! Figyeljünk oda a már említett hanghosszúságra és tranziens tartalomra, mert ezek a rövid idejű késleltetéseket is befolyásolják! Vonós (string) vagy szőnyeg (pad) jellegű hangok esetében akár 20-30ms késleltetést is alkalmazhatunk, ami mint azt már tapasztaltuk, szélesebb teret eredményez, mint az alacsonyabbak.


Első hang jelenség
A rövid idejű késleltetést próbálgatva megfigyelhetünk egy érdekes jelenséget! A késleltetett hang halkabbnak hallatszik mint az eredeti, pedig a jelszintjük ugyanakkora. Ez egy pszichoakusztikai jelenség, ugyanis az először hallott hangot mindig hangosabbnak halljuk. Ha ez problémát jelent a mix elkészítése közben, akkor a késleltetett jel szintjét emeljük, vagy a beérkező száraz jel szintjét csökkentsük addig, amíg az egyensúly helyre nem áll. A példa szerinti esetben nagyjából +3dB-el kell emelni a késleltetett jel szintjét ahhoz, hogy egyforma hangosnak halljuk.

Most már tudjuk hogyan lehet egy mono hangot "megszélesíteni", legalábbis a sok lehetséges technika közül megismertük az egyiket. Sajnos ennek a módszernek van egy hátulütője, mégpedig a mono kompatibilitás! Erről és az ezzel kapcsolatos problémákról részletesen olvashatunk az előkészítést bemutató részben!


Késleltetett jel erősítése
Az egyes késleltető lépések sztereó panorámázását természetesen nem csak rövid idejű késleltetésnél használhatjuk! Próbáljuk meg a 150-300 ms közötti értékeket is, hallani fogjuk hogy a tisztán mono próbához képest egy sokkal "szebb" visszhang alakul ki.

Próbáljuk ki azt is, hogyan befolyásolja a létrejövő hangzást, ha az egyes késleltetési lépések panorámáját és/vagy hangerejét megváltoztatjuk! Például az első lépésben lévő 0ms-os késleltetést (vagyis az eredeti hangot) állítsuk középre és 0 dB erősítésre, a második késleltetési lépést pedig jobb oldalra és -6dB erősítésre. Késleltetésnek állítsunk be mondjuk 300 ms-ot. Ha most elindítjuk a lejátszást, már egy valódi terem visszhanghoz hasonlatos hangzást hallhatunk (kis túlzással...) Egy kicsit javul az eredmény, ha a késleltetett jelet is a forrásjellel azonos irányba, vagyis ez esetben középre panorámázzuk!


Távolság/mélység
Figyeljük meg, hogy miért alakult ki ez a terem visszhanghoz hasonló hangzás! A válasz nagyon egyszerű, a késleltetett hangot egy kicsit lehalkítottuk (egészen pontosan felére, hiszen -6dB-t csökkentettünk rajta). Ez a működési mód megfelel a való világban létrejövő visszhangoknak, hiszen ott a hanghullám a mozgása közben folyamatosan energiát veszít. Ezért aztán amíg eljut egy visszaverő felületig, majd onnan a fülünkig, lehalkul. Pontosan ezt szimulálhatjuk a késleltetett hang jelszintjének változtatásával! Minél alacsonyabb jelszintet állítunk be a késleltetett hangnak, agyunk annál távolabbinak érzékeli! Ezzel tehát megteremthetjük a térbeliség illúzióját, mélységet adhatunk az egyes hangoknak anélkül, hogy szélesen szóló zengetést alkalmaznánk.

Figyeljük meg azt is, hogy a beállított késleltetés értéke hogyan befolyásolja a létrejövő térbeliséget! A rövidebb késleltetések kisebb terem illúzióját keltik, a hosszabbak pedig nagyobb méretűekét. Míg mono késleltetéssel inkább csak mélységet, sztereó késleltetéssel szélességet is adhatunk a hanghoz. A kettőt kombinálva pedig egyszerre mélységet és szélességet is.


Tempo Delay
Feltételezem, hogy aki ezt a cikket olvassa már rendelkezik némi elképzeléssel arról, hogy mi is lehet egy zenemű tempója. Ha máshonnan nem, zeneszerkesztés közben már találkozott a BPM kifejezéssel, sőt azt is tapasztalta, hogy ha ezt megváltoztatja, megváltozik a lejátszás "sebessége".


A tempó a hangok ritmikus értékének abszolút időtartama. Egyszerűbben mondva: elvileg minden zene pontos időközönként ismétlődő ritmusra épül, és ezt nevezzük tempónak. A tempó mértékegysége BPM=Beat Per Minute, azaz ütem per perc. Egy-egy zenei művön belül változhat a tempó, de az adott részen belül általában azonos marad.

Az ütemmutató (time signature) egy tört szám és azt jelzi, hogy a műben az adott tempó szerinti ütemből mennyi található. Vagyis a 4/4 például azt jelenti, hogy egy egész ütem az 4 darab 1/4 hosszúságú ütemből áll, egy-egy negyed között pedig a BPM-nek megfelelő idő kell hogy elteljen ahhoz, hogy a zene az eredeti "sebességgel" legyen hallható. Tehát a tempó és az ütemmutató szorosan összetartoznak.

4 darab negyed egy egész ütem hosszúságban
4/4 ütemmutatóval és 120 BPM tempóval
Példa:
120 BPM 4/4. Ebben az esetben egy perc alatt 120 ütemnek kell elhangzania, és egy ilyen ütem hossza 1/4. Egy perc az 60 másodperc, egy másodperc pedig 1000 milliszekundum. Ha egy percben 120 ütemnek kell lennie, akkor egy ütem hossza 60/120=0,5 másodperc, vagyis 500 milliszekundum. Az ütemmutató azt jelzi, hogy egy egész az 4 db negyed hosszúságú ütemből áll, tehát a kiszámított időtartam a negyed hang hossza. A nyolcad hang értelemszerűen ennek fele, tehát 250 ms és így tovább. A pontozott hangok esetében a normál hang másfélszeresét kell számolni, vagyis szorozni kell 1,5-el, tripla (triola) esetében pedig 0,67-el.

Ha nem pszichoakusztikai hatás elérése a cél, hanem szeretnénk a késleltetővel valamilyen kreatív effektet megvalósítani, annak szükséges illeszkedni a zene tempójához. Ha nem így teszünk, egy kellemetlen zavart, összevisszaságot hallhatunk. Ezért sok esetben úgynevezett tempo-delay-t alkalmazunk. Ehhez szükséges, hogy a késleltetés értékét az adott tempó valamilyen zenei egységében adjuk meg, persze ehhez elengedhetetlen hogy a felvétel végig ütem-pontos feljátszással készüljön. Ezt régebben a BMP-ből számították ki, amit mi is egyszerűen megtehetünk ha az általunk alkalmazott delay nem biztosít közvetlen zenei értékekre történő beállítási lehetőséget. Erre használhatunk online kalkulátort, mint pl. Testone oldalán lévőt, egyszerű programot mint a twodew-DTC, vagy VST pluginként, pl. Tommy McKinley-Delayarator.

Tipp:
Sok mai delay-be beépítenek egy "Tap tempo" nevű gombot. Ha ezt az általunk kívánt tempóval nyomogatjuk, a készülék (vagy plugin) leméri és beállítja nekünk a beütött tempót.

A legtöbb mai delay eszközbe már beépítik a zenei hanghosszúságokat és nincs ez másként a ReaDelay-el sem. Itt az 1/8 számít alapértéknek, ezt kell szorozni a beállított értékkel. Tehát ha a csúszkát 1-re állítjuk be, akkor 1x1/8=1/8 idejű késleltetést kapunk. Ha 2-re, akkor 2x1/8=1/4 hosszúságút és így tovább.

Próbáljuk ki most ezt is! A felvétel tempója 100 BPM, az ütemmutató 4/4, tehát ezeket az adatokat kell beállítani a DAW-ban is. Remélhetőleg mindenkinek ez is lett beállítva amikor létrehozta a projektet, mert néhány DAW-ban (pl,. Reaper-ben is) az automatikus time stretching miatt (ha másként nincs beállítva) a később megváltoztatott tempó megváltoztatja a lejátszás sebességét is, ami pedig a mi esetünkben nem kívánatos!

Első próbálkozásra állítsunk be egy 1/2 hang hosszúságú késleltetést. Ez ugyebár 4 darab nyolcad hangnak felel meg, tehát a zenei hosszúság (Length musical) paraméterhez 4-et kell beállítani. Biztos ami biztos, az időben megadott késleltetést állítsuk 0 ms-ra! Indítsuk el a lejátszást! Egy kellemesen hullámzó hatású kánont kapunk, ami már sokkal jobban illeszkedik a zenébe, mint a "találomra" beállított ms értékek!

Érdekes dolog, de a legtöbb mai popzenében megfigyelhetjük, hogy a delay-en alkalmazott késleltetés értéke 1/4 hang hosszúságú. Legalábbis sok híres hangmérnök ezzel a beállítással kezdi a keresgélést! Tegyünk most mi is így, állítsunk be 1/4 hang hosszúságot, ami pontosan 2 darab nyolcadnak felel meg, tehát 2-t kell a paraméternek megadni.

Tipp:
A tempo delay-t eredményesen alkalmazhatjuk szinte bármely hangszeren, akár dobokon is! Próbáljuk ki a fenti beállításokat például a 07_Dobro sávon is!

Figyeljük meg, hogy nem csak egyfajta visszhangot ad a zenéhez, hanem dúsabbá, kevésbé üressé is teszi azt, mivel a késleltetésnek köszönhetően kitölti a szöveg szüneteit. Ezáltal egy teltebb hangzást kapunk, ami lehet, hogy sokkal kevésbé unalmas, vagy mondhatjuk úgy is, érdekesebb! Viszont a dal második felében, különösen a végénél olyan hosszú szünetek vannak az énekben, ami alatt még a késleltetett hangunk is elhallgat. Milyen jó lenne, ha ezekben a szünetekben szépen folyamatosan halkulva ismétlődne, vagyis kiúszna énekesnőnk hangja! És itt jön a képbe a visszacsatolás!

Feedback (visszacsatolás)
Mint láthatjuk csupán csak a bejövő jel különböző idejű késleltetéseivel és ezek változtatás mentes egyszeri visszajátszásával is elég sok hatást el tudunk érni. Azonban ennél sokkal messzebbre is eljuthatunk, ha az ismételt jelet visszavezetjük az eszköz bemenetére, és ezáltal az újabb ismétlésre kerül. Ez egy úgynevezett visszacsatolás, innen is kapta a nevét. Ezt persze nem nekünk kell kiépíteni például egy buszrendszerben, mert szerencsére a legtöbb delay eszközben megtalálhatjuk beépítve!

Az eddigi próbák alkalmával a késleltetett hang visszajátszása csak egyszer történt meg, mert a visszacsatolás (Feedback) mínusz végtelen értékre van állítva, vagyis nincs visszacsatolás, a késleltetett jel nem kerül ismét a késleltetőbe. Ha azonban ezt 0 dB-re állítjuk be, az azt jelenti, hogy a késleltetett jel változatlan (a bejövővel megegyező) jelszinttel lesz visszaküldve a késleltető bemenetére. Próbáljuk ki most ezt a beállítást, állítsuk a feedback értékét 0-ra és indítsuk el a lejátszást! Amit hallunk, az egy idő után már inkább hasonlít egy méhkas hangjára, mint énekre...

Figyeljük meg, hogy (bár ez DAW függő is) a lejátszás leállítása után sem szűnik meg az ismétlés, hiszen a visszacsatolás változatlan jelszinttel történik. (Valójában ez a program leállításáig folytatódna.) Ne essünk kétségbe, nem ment tönkre semmi, ennek így kell működnie! Ahhoz, hogy megszűnjön az ismétlés, egyszerűen csökkentsük a visszacsatolást mínusz végtelen értékre, ezt követően hamarosan megszűnik az effekt.

Figyeljük meg azt is, hogy a késleltetés elindítása után a jelszint folyamatosan növekszik! Ez persze nem csoda, hiszen két hangot összeadva mindig egy hangosabb hangot kapunk. Mivel a visszacsatolás 0dB-el történik, így minden ismétléskor megduplázódik a jelszint.

Vegyük észre, hogy az ismétlések "hangja" nem változik, vagyis azok változatlanul szólalnak meg. Ez a digitális zengetők, különösképpen a plugin zengetők egyik sajátossága, ugyanis ha egy valódi áramkörnél tennénk meg mindezt, a hang előbb utóbb teljesen megváltozna! Miért? Mert minden analóg áramkörnek van saját zaja, ez pedig az ismétlések számával folyamatosan hozzáadódik az előző ismétléskor felvett zajhoz. Kellő számú ismétlés után olyan szintre erősödik ez a zaj, hogy magasabb lesz mint a hasznos jel! A Roland RE-201 Space Echo reggae használói például előszeretettel alkalmazzák ezt a jelenséget a zenéikben. Egy analóg modellezett plugin esetében is ugyanezt kell tapasztalnunk!

Ha a visszacsatolás csökkentett jelszinttel történik, akkor hallhatjuk a klasszikus, minden ismétlésénél folyamatosan halkuló "visszhangot". Tegyünk hát így és állítsunk be visszacsatolásnak nullánál kisebb értéket, mondjuk -6dB-t. Ez ugye azt jelenti, hogy minden egyes ismétlés az előző hangerejének a felével történik majd. Ezzel az értékkel pontosan azt értük el amit szerettünk volna, vagyis a visszhangunk folyamatosan halkul az ének szüneteiben, és ideálisan kitölti ezeket.

A fentiekből következik, hogy minél magasabb jelszintet vezetünk vissza a késleltetőbe, annál magasabb lesz az ismétlések száma, vagyis annál lassabban hal el a visszhang, annál hosszabban szól az effekt. Tehát ha azt szeretnénk, hogy az énekünk sokkal hosszabban maradjon meg a szünetekben, akkor 0dB-hez közelebbi értékeket állítsunk be, ha azt szeretnénk hogy hamarabb haljon el, akkor -6dB-nél alacsonyabb értékeket állítsunk be. Például nagy tempó esetében nem szerencsés ha a késleltetés hosszan tart, mert ez összemossa a hangokat, a zengetőhöz hasonlatos hangzást eredményezve.

Komplett sztereó delay példa
Kombináljuk a mai nap tanultakat és állítsunk elő egy sztereó tempó delay-t ReaDelay-ben! Azt szeretnénk most elérni, hogy az eredeti bejövő hang megszólalása után 1/8 hanghossznyi idővel szólaljon meg baloldalon egy ismétlés, majd újabb 1/8 hanghossznyi idő elteltével a jobboldalon is szólaljon meg egy ugyanilyen hang. A késleltetések ismétlése kb. négyszer történjen meg, ehhez kiindulásként -6dB visszacsatolást kell majd beállítanunk!

Aki megértette az előzőekben leírtakat, annak mindez pofon egyszerű! A Wet=0dB, Dry=0 dB hiszen az eredeti középen bejövő hangot középen szeretnénk megtartani, méghozzá változatlanul. A két ismétléshez két lépésre lesz szükségünk, hogy szét tudjuk őket két oldalra panorámázni, tehát létrehozzuk az 1-es és 2-es lépéseket. Az 1-es lépésben (tap) késleltetésnek beállítunk a zenei hosszhoz 1-t, mert 1x1/8=1/8. A visszacsatolás az ajánlott -6dB, a hangerő változatlan, tehát 0dB, a panoráma pedig balra húzott (-1).

A 2-es lépésben 4-et állítunk be a zenei hosszra, mert 2x1/8=1/4, a visszacsatolás -6dB, a hangerő változatlan, vagyis 0dB, a panoráma jobbra húzva, vagyis 1. Indítsuk el a lejátszást és élvezzük a művünket! Az éneket SOLO módba ellenőrizzük, hogy minden rendben van-e!? Hát nincs! A jobb oldal sokkal erősebben szól! Ezt nem csak halljuk, de a kivezérlésmérőn is láthatjuk. Vajon miért történik ez?

A jobb oldalra kétszer olyan hosszú késleltetést állítottunk be, mint a bal oldalra, ami azt eredményezi, hogy a visszajátszás is kétszer olyan hosszú ideig történik. Vagyis a jobb oldalon mindig hosszabban fogjuk hallani a hangot, mint a baloldalon. Ezt úgy tudjuk kompenzálni, ha a jobb oldal hangerejét csökkentjük. Ilyenkor jön jól, hogy az egyes lépéseknek nem csak a panorámáját, de a jelszintjét is külön állíthatjuk be! Csökkentsük tehát a 2-es lépés jelszintjét (volume) egészen addig, amíg a késleltetett két oldal kiegyenlítetté nem válik. Ez persze 100%-ban szinte soha nem következik be, de -6dB jelszint csökkentés már egészen használható eredményt ad.

Újabb probléma, hogy a késleltetés bizony nagyon hangos! Egyáltalában nem ad térbeliség érzetet, sőt inkább csak összekuszálja a zenét. Persze aggodalomra semmi okunk, itt az ideje egy újabb paraméter megismerésének, ez pedig a WET, magyarul az effektezett jel arányának beállítása. Ezzel tudjuk meghatározni, hogy milyen jelszinttel keverje a plugin a száraz bejövő jelhez a létrehozott késleltetést.

Térbeliség megteremtése
Ahhoz, hogy jól tudjuk érzékelni ennek gyakorlati hatását, húzzuk le a Wet-et teljesen mínusz végtelenre (-inf), majd indítsuk el a lejátszást úgy, hogy az összes sávot halljuk. Ezután kezdjük el lassan feltolni és figyeljük a létrejövő hangzást!

Először csak a már megszokott "kisszoba" hangzást halljuk. Nagyjából -15dB körül már halljuk, hogy az ének nem csak középen, hanem szélesebben, egy virtuális térben, egy nagyobb teremben szól. Különösen jól érzékelhető a térbeliség létrejötte, ha lejátszás közben ki/be kapcsoljuk a plugint! Ilyenkor az ének visszaugrik középre, és egy kicsit tompábbá is válik! Folytassuk a késleltetett jel szintjének emelését akár 0dB-ig és figyeljük, ahogy a hangzás egyre inkább visszhangossá válik! Szerintem -12dB körüli beállítás jónak mondható.

Tipp:
Ugyanezt az eredményt érhetjük el akkor is, ha a delay plugint send-ről tápláljuk meg, és a send jelszintjét változtatjuk. Ezzel azonban majd a zengetőkről szóló részben foglalkozunk részletesebben.

Vegyünk észre még egy nagyon érdekes jelenséget! Ha kikapcsoljuk az éneken alkalmazott késleltetést, az egész zene szoba hangúvá, beszűkültebbé, egysíkúbbá válik, azonnal megszűnik a térbeliség hatása. Ha lassan ki/be kapcsolgatjuk a delay-t egészen biztosan hallani fogjuk a különbséget! Ami az érdekes, hogy csupán csak egyetlen központi jelentőségű sáv térbelivé tételével a többit is annak halljuk, hiába nem alkalmazunk rajtuk semmilyen késleltetést vagy zengetést! Ez a módszer a profi hangmérnökök egyik titka, amivel képesek elérni a nagy tér illúzióját anélkül, hogy a hangok összemosódnának... de ez titok, úgyhogy maradjon közöttünk!

Természetesen attól még hogy mi most az ének sávon próbáltuk ki ezeket a beállításokat, bármely más hangszeren is alkalmazhatóak! A következő rész megjelenéséig bíztatok is mindenkit, hogy nagy bátorsággal végezzen kísérleteket a többi hangszeren is!

Nagyjából ennyi az amit majdnem minden késleltető tud, mondhatjuk úgy is, hogy az alapokat már ismerjük. A következő részben megismerkedhetünk majd a további extra paraméterekkel és hogy mire lehet őket használni.

Mindenkinek eredményes keverést kívánok!

A következő részhez katt ide...


Felhasznált irodalom:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Temp%C3%B3
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Ctemmutat%C3%B3
http://www.hogyankell.hu/Kott%C3%A1t_olvasni
http://www2.digidesign.com/digizine/archive/digizine_august04/contents.cfm?body=groundwork/
http://www.soundonsound.com/techniques/classic-stereo-widening

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése